Love is in the air

Reggel elhagyjuk Kambodzsát, tovább utazunk Thaiföldre. Hiányozni fog a tuk-tukozás. Remélem, a szomszéd országban is használják ezt a közlekedési eszközt. Azt hiszem, nem fog hiányozni azonban a khmerek zavarba ejtő kedvessége. Elképesztő, hogy mennyire odaadóak tudnak lenni, és nem mindig csakis anyagi megfontolásból. Ma délután például alig tudtam a város egyetlen szupermarketében lebeszélni az eladófiút arról, hogy este randizzunk. Füstölőket akart hozni nekem, mert a boltban nem volt olyan, amilyet kerestem. I really want to help you, lady – énekelte. És biztosan nem fog hiányozni a dzsungelzaj. Nem tudom, milyen állat lehet ez. A békák brekegnek, a kabócák ciripelnek. De ezek a – talán – rovarok fülsértően, élesen sikítanak.

Az elutazás előtti utolsó napot főképpen punnyadással töltöttük. Ettől Kisandi – aki szerintem hiperaktív – ideges lett. Ezért el kellett kísérnem a közeli buddhista templomba, hogy valami kulturális tevékenység mégiscsak jusson mára is. Nem bántam meg. Az egyik szerzetes megkért, hogy segítsünk megírni az angol leckéjét. Nagyon édes volt!

Este Imi vezényletével elkészítettük, feldíszítettük és vízrebocsátottuk a lótuszvirágokat. A papírt a könyv és játékkereskedésben szereztem, ahol egyébként nem tartanak papírárut, de nagyon segítőkészen eladták nekem a számítógépük nyomtatójából az A4-es lapokat. Kicsit fennakadt a szemük, amikor megmondtam, hogy mennyi kell – virágonként kilenc darab – de megoldották. A gyertyákat Imi vette valahol, a füstölőket pedig abban az étteremben kaptuk a piacon, ahol vacsi közben meghajtogattuk a virágokat. A kishajókat a kedvenc bulizós körforgalmunk mellett engedtük útjukra. (Kisandi majdnem velük úszott, de ezt a balesetet végül sikerült megelőznünk.) A vízen úszó apró lámpások gyönyörűek voltak. Sok turista és helyi is megállt, megcsodálta és lefényképezte a látványosságot. Remélem, odahaza már érződik a hatás. (A virágokba vagy egy kívánságot vagy egy olyan dolgot kell beletenni, amit szeretnénk elengedni. Jó pár kis cetlit hoztam magammal otthonról.)

Az akció után Kisandit robogóra ültettük, mert megint valami szakérteni való munkája akadt, Imivel pedig bevetettük magunkat a Siem Reap-i éjszakába. Megittunk néhány koktélt, és elmentünk egy táncos helyre, ahol a helyi lányok szedik fel a „gazdag” külföldi pasikat. Nagyon meglepődtem, amikor az egyikük – bár Imivel utólag megegyeztünk abban, hogy a lady inkább ladyboy lehetett – engem választott. Megpuszilta az arcomat, miközben a fülembe énekelte, hogy nagyon tetszem neki, és szép vagyok. Azt hiszem, eddig ezen kívül csak egyszer próbált meg nőnek öltözött férfi felszedni…