2009. december 7., hétfő

Valami vadság



Egész vasárnap a Khao Yai Nemzeti Parkban szafariztunk. Láttunk sok majmot, akik az út szélén fényképeztették magukat a turistákkal, de amikor Imivel túl közel merészkedtünk az egyik nőstényhez, a férje előrontott a bozótból, és mint egy cica, felborzolt háttal vadul fújt ránk. Láttunk sok elefántot is, kijöttek a kocsiútra, és a parkőrök hiába próbálták a látogatókat távol tartani tőlük, az egyiküknek csak sikerült letörnie egy személyautó visszapillantó tükrét. (Ne aggódj Anyukám, mi kisteherautóval utaztunk, és a vezetőnk nagyon vigyázott ránk.) Láttunk egy nagy, a faágak közé kucorodott fekete szőrgombócot, amiről a helyiek azt állították, hogy maláj medve, de Imi szerint csak egy szőrkucsma lehetett. Láttuk még egy cibet macska farkát is a lombok között himbálózni, és Kisandi azt kérte, feltétlenül írjam meg, hogy láttunk két hornbill-t is, bármi legyen is az.

Továbbá gyalogtúrát tettünk az őserdőben, ahol a vezetőnk – aki úgy festett, mintha a Karib tenger valamelyik szigetéről érkezett volna, alaposan beszívva – igyekezett megismertetni minket a helyi flóra minden elemével: gyömbérrel, fahéjjal, szantálfával, rattannal, valamint a trópusi betegségek kezelésére alkalmas gyógynövényekkel.

Délután visszajöttünk Bangkokba a burmai vízumunkért. Megint sikerült olyan közlekedési eszközt választanunk, amelyen mi voltunk egyedül európaiak. Most már kifejezetten keressük a lehetőséget, hogy a helyiekkel barátkozzunk. Ami nem könnyű, mert mi nem beszéljük a thai nyelvet, ők pedig ha beszélnek is angolul, olyan dialektust használnak, amiből sokszor egy büdös szót sem értünk. De általában rendíthetetlenül mosolygunk, és ez a non verbális eszköz minden kommunikációs akadályt megold.

Ami a burmai vízumot illeti, úgy tűnik, Kisandi és én is nagyon ügyesen titkoltuk el az emberi jogi vonatkozású munkánkkal összefüggő „sötét” igazságot, mert megkaptuk a beutazási engedélyeket. Éjjel megyünk is tovább Burmába. Nem tudom, hogy ott lesz-e Internet, ezért ne aggódjon senki, nem fogunk elveszni, csak legfeljebb a kommunikáció akadozik majd.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése