Kisandi for president!

Imi azt írta Kuala Lumpurról, hogy a Lonely Planet szerint ez Ázsia gyermekmedencéje. Most már tudom, mit kell ezen érteni. Egészen másmilyennek képzeltem a Távol-keletet, Malajziát. Azt hittem, egy olyan világba cseppenünk, ahol az emberek, a kultúra, az épített és a természeti környezet teljesen idegen lesz, ezzel szemben minden nagyon ismerős. Persze, persze! Hiszen nekem mindenütt jó! Hogyan is felejthettem el?!... 

Kisandiról nem is beszélve! Neki pláne jó! Ez a nő mindenhol és mindenkivel ismerkedik! Még le sem szálltunk a repülőről, neki máris lett egy helyi legjobb-barátnője, aki aztán segített nekünk megfelelő taxit szerezni. Ez itt nagydolog, mert úgy tűnik, a taxisok sem ismerik jól a várost. Végül Jennh - így hívják a maláj lányt - rábeszélésére a harmadik vállalta, hogy elvisz minket a szállásunkra. Ahol reggel Kisandi először egy argentin világutazó „jópasit" szedett fel, majd egy svájci házaspárból szedte ki az információkat arról, mit érdemes megnéznünk.

Nincs útikönyvünk, de Kisandi mellett nem is kell. Mondjuk térképet jó, hogy szereztünk, mert tájékozódni azt nem nagyon tud. Ezt már Londonban megfigyeltem. Tuti mindig az ellenkező irányba indul el, mint kellene. De ilyen kommunikációs készség mellett az sem nagy gond, csak néha nagy kerülő.

Az Andi Tours szervezésében tegnap délután egy csodás buszkirándulással eljuthattunk Batu Caves-hez, és a hatalmas arany – szerintem – Visnu isten lábai alatt felmásztunk az – európai szemének túlságosan is – gazdagon díszített barlangtemplomba. Végre láttam valamit, amit otthon nem! Majmocskák játszottak a lépcső mellett. Anyukámnak üzenem, hogy kezet mostam, miután megsimogattam őket. (Na jó, nem simogattam majmokat, mert egyrészt annál félénkebbek voltak, hogy megvárják, míg odaérek hozzájuk, másrészt mióta otthon megharapott egy cuki kutyus, azóta vigyázok az idegen állatkákkal. Mert tetanusz oltásom van, veszettség elleni nincs.)

Egy másik dolog is történt velem azóta, hogy itt vagyunk, ami azelőtt még soha. Kirázott a hideg a pálinkától. Kisandi ugyanis tiszta-szeszt hozott a parazitás bélfertőzések megelőzésére. Azt hiszem, úgy hívják ezt, hogy dezinficiálás, azaz belső fertőtlenítés. Nem tudom, hol szerezte útitársnőm a csodás nedűt, de már az illatától is libabőrös leszek, amikor előveszi a flaskát. Pedig félig székely lány lévén, azt hittem eléggé jól bírom a rövidet.

Szóval Anyukámnak üzenem, biztonságban vagyok, akár otthon is lehetnék, csak itt sokkal jobb az idő. Finom harminc fok körüli meleg van, kicsit párás, de szerintem egészen jól bírható. Hiszen nekem valóban mindenütt jó!